A gyerekek fotózása számomra mindig különleges élmény. Ők őszinték, játékosak, és pont ezért a legszebb pillanatok sokszor nem a beállított pózokban, hanem a nevetések, szaladgálások, ölelések közben születnek meg. Fotósként az a feladatom, hogy ezt az igazi, tiszta világot megmutassam a képeken. Az évek során kialakult bennem néhány alapelv, amihez minden gyerekfotózás során ragaszkodom.
1. Szülők bevonása – a biztonság első lépése
Minden gyereknek szüksége van a biztonságot nyújtó szülői ölelésre. Mint édesanya pontosan tudom, mennyire fontos ez a támasz. Éppen ezért a fotózás kezdetén mindig az a cél, hogy a gyermek a szülő közelségében érezhesse jól magát. Sokszor ezek az ölelős, összebújós pillanatok adják a legszebb képeket. Később, ha a kicsi feloldódik, bátrabban mozdul el önállóbb helyzetek felé is – de az első lépés mindig a biztonság.
2. Biztonság mindenek felett
Legyen szó újszülöttről, totyogóról vagy nagyobb gyerekről, a legfontosabb mindig a biztonság. A kellékeket, háttereket, világítást úgy választom meg, hogy a gyerekek számára kényelmes és biztonságos legyen minden pillanat. Semmi sem ér annyit, mint a nyugodt szülő és a biztonságban lévő kisgyerek.
3. Játékosság és türelem
A gyerekek nem kis felnőttek, és nem is kell őket úgy kezelni. Sokkal inkább játékos, kíváncsi, olykor szeszélyes kis világuk van. Egy fotózás során mindig van idő a játékra, ismerkedésre, és ha kell, megvárjuk, amíg a kicsi feloldódik. Hiszem, hogy a türelem itt nemcsak erény, hanem kulcs a valódi pillanatokhoz.
4. A gyerekhez való igazodás
Nálam nem az órarend, hanem a gyerek ritmusa számít. Ha épp rohangálni szeretne, akkor együtt rohangálunk, ha pedig csendes pillanata van, akkor azt örökítem meg. Így lesznek a képek igazán természetesek és őszinték.
5. A pillanat szépsége
Számomra nem a „tökéletes” póz számít, hanem az őszinte mosoly, a kíváncsi pillantás vagy a játék közben elkapott mozdulat. Ezek a fotók azok, amelyek évekkel később is visszaadják a gyerekkor varázsát.
6. A fokozatosság elve
Pedagógusként hamar megtanultam, hogy a gyerekek akkor bontakoznak ki igazán, ha biztonságban érzik magukat, és lépésről lépésre, a saját tempójukban haladhatnak. Ugyanezt az elvet viszem át a fotózásba is. Egy gyerekfotózás során sosem siettetek senkit: először ismerkedünk, barátkozunk, játékosan bevonom őket, majd lassan, fokozatosan haladunk a „nagyobb feladatok” felé – például egy-egy póz vagy családi összebújás fotózásához. Ez a módszer segít abban, hogy a gyerekek ne érezzék kényszernek a fotózást, hanem természetes, örömteli élményként éljék meg.
A gyerekfotózás számomra nem csupán munka, hanem találkozás egy-egy kis világgal, amit szeretettel és tisztelettel örökítek meg. Minden mosoly, minden csillogó szempár újabb bizonyíték arra, hogy ezek az apró pillanatok a legnagyobb kincsek.
Ha szeretnéd, hogy gyermeked őszinte mosolyai, játékos pillanatai és összebújós ölelései örökre megmaradjanak, várlak szeretettel egy fotózásra.
