Amikor megálmodtam a stúdiót, egy olyan teret szerettem volna létrehozni, ahová jó megérkezni. Ahol le lehet lassulni. Ahol nem kell feszengeni, megfelelni, szerepet játszani. Csak jelen lenni, és önmagad lenni.
Miért született meg a stúdió?
Fotósként rengeteg ember állt már a kamerám előtt. Anyukák, kismamák, párok, családok, nők, akik rég nem voltak fókuszban. Mindegyikükben volt egy közös pont: az elején ott volt egy pici bizonytalanság.
„Nem vagyok fotogén.” „Nem tudom, mit csináljak.” „Majd te megmondod, hogyan mutatunk jól?”
Sokáig a saját otthonomban fotóztam, konkrétan a konyhában alakítottam ki azt a kis teret, ahol ezek az első beszélgetések, bizonytalan mosolyok és felszabadult pillanatok megszülettek. Rengeteget adott, de egy idő után egyre erősebben éreztem: ennél többet szeretnék adni.
A stúdió azért jött létre, mert fontos volt számomra, hogy már a megérkezés pillanata is élmény legyen. Hogy amikor belépsz, érezd: itt jó helyen vagy. Hogy ne csak fotózni jöjj, hanem egy különleges, rád szabott élményt megélni. Egy teret, ami támogat, nem sürget. Ami megengedő. Ami biztonságos.
A stúdió terei
1. Berendezett enteriőr
Otthonos enteriőr puha textíliákkal, természetes anyagokkal és visszafogott színekkel. Ez a tér lehetőséget ad a mozgásra, az összebújásra, a lazább pillanatokra, ezért különösen jól működik családi és páros fotózásoknál.
2. Stúdióhátteres tér
Letisztult, egyszínű hátterekkel kialakított tér, ahol semmi nem vonja el a figyelmet a fotóalanyról. Időtálló megoldás bármilyen fotózáshoz, amikor a hangsúly teljes mértékben rajtad/rajtatok van.
3. Szezonális tér
Időszakonként megújuló rész, amely az aktuális évszak vagy ünnep hangulatához igazodik (pl. tavaszi, nyári vagy ünnepi enteriőr). Így minden időszak saját vizuális világgal jelenhet meg, miközben a stúdió alapvető letisztultsága megmarad.
Középpontban a gyermekek
A stúdió kialakításánál különösen fontos szempont volt, hogy a gyerekeknek is jó legyen itt lenni. Tudom, hogy ők nem szeretnek egy helyben ülni, és nem is kell.
Ezért nagy, szabad mozgásteret hagytam, ahol lehet futni, forgolódni, felfedezni. Vannak játékok, amik nem vonják el teljesen a figyelmet, mégis segítenek oldani a feszültséget: egy-egy kedvenc figura, puha kellékek, apró részletek, amikből természetes pillanatok születnek.
Mert a legszebb családi képek nem akkor születnek, amikor mindenki egyszerre néz a kamerába, hanem amikor a gyerekek nevetnek, mozognak, és egyszerűen csak jól érzik magukat.
Nem csak fotózás: élmény
Hiszem, hogy a fotózás nem a kattintásnál kezdődik, és nem az átadott képeknél ér véget. Az egész folyamat számít: az első beszélgetés, a készülődés, a nevetések, a csendek, a „jaj, ez most nagyon én vagyok” pillanatok.
